A kosara most üres.
Ha nemrég lett szülő, valószínűleg már találkozott a kontraszt kártyákkal — fekete-fehér képekkel, amelyeket az élet első heteitől mutatnak a babának. Nem divat és nem marketingfogás: egy egyszerű tény áll mögöttük arról, hogyan fejlődik a baba látása.
Az újszülött elmosódott formákat lát, és elsősorban az erős kontrasztokat különbözteti meg — a feketét, a fehéret és a szürke árnyalatait. A látásélesség és a színfelismerés az első hónapokban fokozatosan alakul ki, és az első szín, amelyet a baba megkülönböztet, általában a piros. Ezért a tarka játék az első hetekben szinte semmit nem jelent neki — egy egyszerű, éles kontúrú fekete-fehér kép viszont mágnesként vonzza a tekintetét.
Minden alkalommal, amikor a baba egy kontrasztos mintára fókuszál, új kapcsolatok jönnek létre és erősödnek meg az agyában. A kontraszt kártya tehát nem „játék” a klasszikus értelemben — hanem edzés a szemnek és az agynak abban az időszakban, amikor az agy gyorsabban fejlődik, mint az élet bármely későbbi szakaszában.
Az élet harmadik hetétől. Eleinte a baba csak néhány másodpercig nézi a kártyát — és ez teljesen elég. Az első hónap végére a figyelem láthatóan meghosszabbodik.
Öt-tíz kártya alkalmanként, napi néhány alkalommal, összesen legfeljebb 15 perc bőven elég. Kövesse a baba jelzéseit — ha elfordítja a fejét vagy nyugtalanná válik, mára ennyi volt.
Nem kell mindig kézben tartani a kártyákat. Támassza őket a pelenkázó széléhez, akassza a kiságy közelébe (a baba keze ügyén kívül), vagy vigye magával a babakocsiban — a rövid nézelődések nap közben összeadódnak.
Olyan kártyákat keressen, amelyek együtt nőnek a gyerekkel — egy fejlődési szakaszok szerint bontott készlet három évig szolgál, nem három hónapig. A mi 4 csomagból álló kontraszt kártya készletünk a 0–36 hónapos kort fedi le: 64 kétoldalas kártya 128 képpel, az első fekete-fehér mintáktól az első szavak tanulásáig. És ha babalátogatóba keres ajándékot — hasznosabbat nehezen talál.